csehszlovákiai magyarüldözés, 1945. ápr.–: a →kassai kormányprogramból fakadó Beneš-dekrétumokkal a magyarság javainak elrablása a pánszláv nemzetállam megteremtése érdekében. – 1945. IV. 24: a m. kormány a →Szövetséges Ellenőrző Bizottságnál (SZEB) tiltakozott a m-ok üldözése, →Tost Barnabás, IV. 28: Madarász István kassai pp. kiutasítása ellen. V. 24: a ref. egyh. szlávosítására 6 m. és 3 tót egyhm-t hoztak létre, élükön ideigl. adminisztrátorokkal. Az ügyintézés nyelve, az áll. és egyh. kapcsolatokban is a tót, a m. lelkészek számára kötelező lett a szl. nyelvvizsga, csak pol-ilag megbízhatókat nevezhettek ki káplánnak is. 1945. IV–VI. 30: a Felvidékről 31.780 m-t űztek el, a határon átzavarás akadályozására IX. 1: Mo-on határzárat vezettek be. 1945. VII. 14–1948. XII. 19: Bpen kiadták a Mo-i Szlávok Antifasiszta Szöv-ének Sloboda c., tót nyelvű (főként ingyen terjesztett) hetilapját (szerk. Bartosek Ferenc), mely a tótok áttelepülését – természetesen a SZEB jóváhagyásával – addig példátlan m-ellenes uszítással és rágalmazó hazudozással próbálta serkenteni. A m. kormány VII. 25: a r.k. papok tömeges kiutasítása, a m. isk-k megszüntetése, 2000 tanító és kb. 100.000 gyerek utcára kerülése miatt tiltakozott a SZEB-nél (1949-ig nem volt m. nyelvű okt.). VIII. 3: megszüntették a m. ev. egyhközs-ek és szeniorátusok önállóságát, vagyonukat a tót egyhközs-eknek adták, a m. lelkészeket elbocsátották; ezután az államnyelv az istentiszt. nyelve. VIII. 29: a m. kormány (gazd. következménye nem lévén, egyedül ekkor eredményesen) tiltakozott a SZEB-nél a pozsonyi m-ok M betűvel való megjelölése ellen. IX. 17: Kassán (1938: 6072 házban 58.090, 1941: 66.981 lakos) a legkisebb tp-ban hetente 1x engedélyezték a m. istentiszt-et. X. 2: csehszl. állampolgárnak megtiltották a házasságot m. vagy ném. nemzetiségűvel (a megszegőket kitelepítéssel fenyegették). Mindszenty József hgprím. X. 15, majd XI. 14: körlevelében tiltakozott a felvidéki m-ok üldözése ellen, mivel a csehszl. hatóságok VII–X: kiutasítottak 86, eljárás alá vontak 21 r.k. papot. X. 25: megkezdték a közmunkára kijelölt m. ffiak Cseho-ba deportálását (XII. 1-ig 9247 főt kiszállítottak). XI. 15: Alamócon [Olomouc] a csehszl. ppi konf. emlékiratban bírálta a m. és ném. kisebbséggel szembeni bánásmódot, az ártatlanok meghurcolását. 1946. I. 15: kihirdették a →reszlovakizációt. II. 27: Bpen csehszl–m. →lakosságcsere-egyezményt kötöttek, eredménye: az (addig ruhájukban v. 20 kg-os csomaggal) elűzöttek magukkal vihették ingóságaikat. III. 4: Mo-on megkezdte toborzását a Csehszl. Áttelepítési Biz., tagja Stefan Osusky ev. pp. (pl. a bpi rádióban 154 óra műsoridőben 266 adást sugároztak, 46.335 kv-et osztottak szét, stb.). III. 22: a felvidéki m-ok a m. nemzgyűl-t kérték, ne ratifikálja a „lakosságcsere-egyezményt”. IV. 17: az érsekújvári járási nemz. biz., azt állítva, hogy a lakosság 80 %-a tót [1980: is a 34.147 lakosból 9460 (27,7 %) hivatalosan m.], betiltotta a m. húsvéti körmenetet, a tp-okban korlátozta a m. istentiszt-et. IV. 30: Komáromban eltávolították Jókai Mór szobrát. V. 8: a m. és ném. szabadalmakat „állami gondnokság alá” helyezték. V. 15: az okmányok cseréjével az elűzetés neve: a „lakosságcsere”. V. 20: a tótok követelték, hogy a m. kormány az áttelepülési jelentkezés 3 hónapos határidejét hosszabbítsa meg, a jelenkezetteket azonnal telepítse át, külöben „ellenintézkedik” [V. 27: a lejárat napjáig 90.090 fő jelentkezett (a toborzóbiztosokat pl. Békéscsabán fegyveres csehszl. katonák kísérték), olyan nincstelenek is, akik nem tudtak tótul]. V. 26: a csehszl. parlamenti választásokon a kb. 750.000 főnyi magyarság nem szavazhatott. VI. 24: Moszkvában a Pozsonyból elhurcolt m-ok közül gr. Esterházy Jánost, gr. Csáky Mihályt, Neumann Tibort 10 é., 5 főt 8–8 é., 2 főt 5–5 é. mukatáborra ítélték. VII. 1: a reszlovakizációs jelentkezés lezártakor 108.387 család 352.038 tagja reszlovakizált. VII. 3: elrendelték, hogy csak a m-ok vagyonelkobzása és kitelepítésének befejezése után adhatók ki a reszlovakizáltaknak a „szlovák nemzetiséget igazoló végzések”. VII. 18. után az állampolgárságtól megfosztott m-ok és németek hadisegélyt sem kaphattak. VII. 22: a „köztársaság szétverése” címén 40 kassai m. nőt állítottak bíróság elé, mert 1938. XI. 11: a visszacsatoláskor m. népviseletbe öltözve fogadták a honvédeket (15 nőt vagyonelkobzásra és 30 nap munkatáborra ítéltek). VII. 26: Kassán 750 egykori m. párttag ellen indítottak pert a közt. szétverése és „háborús bűntettek” vádjával. VIII. 9-i kormányhatározat szerint nem reszlovakizálhatók az 5 holdnál módosabbak, a „betelepítési övezetben élők”, hogy további 150.000 m. áttelepíthető legyen. IX. 16: a párizsi „békekonf-n” V. Clementis (1902–52) külügymin. 200.000 m. egyoldalú áttelepítését kérte (ezt X. 2: elutasították). IX. 25: a rimaszombati ref. egyh. vagyonát elkobozták, „mert fasiszta célokat szolgált”. IX. 28: Párizsban 4:1 arányban elfogadták a pozsonyi hídfő bővítésére Dunacsún, Horvátjárfalu és Oroszvár (viszonzás nélküli) Csehszl-hoz csatolását. X. 10: bejelentették, hogy a m-októl addig 108.000 ha, a m–ném. érdekeltségektől 33.000 ha, a „szlovák nemzet árulóitól és ellenségeitől” 95.000 ha földet elkoboztak. XI. 15: Rimaszombatban ledöntötték Tompa Mihály (1817–68) szobrát. XI. 15–19: Köbölkút, Muzsla, Gutor és Szemet lakóinak elhurcolásával megkezdték a m-ok rabszolgamunkára szállítását Cseho-ba (250.000 főt szádékoztak deportálni és vagyonukat „nemzeti gondnokságba” venni); a csónakján menekülni próbáló Sindler Ferenc gutori lakost lelőtték. XI. 29: a hgprím. táviratban kérte F. J. Spellmann New York-i és B. Griffin londoni érs. közbenjárását az ENSZ-nél a felvidéki m-ok deportálásának leállítása érdekében; beutazási engedélyt kért Csehszl-ba, hogy a hiv. egyh. ügyek intézése mellett E. Beneš (1884–1948) csehszl. közt. elnöknél közbenjárjon a m-ok érdekében. XII. 8: Pozsonyból 18 m. levélben kérte XII. Pius p. közbenjárását a ~ megszüntetéséhez. XII. 21: Mindszenty beutazását csak azzal a föltétellel engedélyezték volna, ha szigorúan tartja magát az út „egyházi jellegéhez”. A hgprím. lemondott az utazásról, s a m-ok ügyében nemzetk. biz. kiküldését kérte, hogy az ENSZ közbeléphessen. XII. 21: a m. kat-ok nevében kiáltványt bocsátott ki a ~ről. XII. 23: a Pázmány Péter Tudegy. a világ egyetemeihez fordult a m. diákok csehszl. egy-ekről való kitiltása miatt. XII. 28: rendelettel a Cseho-ba deportált m-ok házait a tót telepeseknek utalták ki. Pozsonyban Hencz Zoltán és Lipcsey Gyula Gyepü Hangja, Rozsnyón Krausz Zoltán, →Varró István és Hajdú László Észak Szava, ismeretlen Felvidék c. földalatti hírlevelet adott ki. – 1947. I. 30: a csehszl. kormány a „vagyontárgyak kivitele” miatt leállította a kishatárforgalmat, mert a m. lakosság a deportálások elől tömegesen Mo-ra menekült. II. 5: a hgprím. a →párizsi béke aláírása előtt 5 nappal táviratban kérte VI. György ang. kir-tól (ur. 1936–52), Harry Truman (1884–1972) USA-elnöktől, Giovanni Montini vatikáni h. államtitkártól a m-ok deportálásának leállítását. II. 9: (Rév)Komáromban a m. kat. vezetők 14 pontba foglalták a m. kat-ok egyh. sérelmeit, a m. nyelvű hitoktatás és igehirdetés, a m. kat. egyes-ek és sajtó létezését, a m. papképzés biztosítását kívánták a szl. kat. egyháztól. II. 10: a ‘békeszerződés’ 3 m. falut Csehszl-hoz csatolt. Prágában II. 12: a deportálások elleni tiltakozást a csehszl. belügyekbe való beavatkozásnak minősítették. II. 22: a lakosságcsere-tárgyalások felújítása miatt leállították a deportálásokat; hivatalosan eddig 17 felvidéki járásból 9610 család 41.666 tagját hurcolták (hivatalosan: átcsoportosították) Cseh- és Morvao-ba kényszermunkára, akik 6602 lakóházat, 14.149 kh földet hagytak hátra (a tót telepeseknek); 2154 család 2489 tagja „önként költözött” át Cseho-ba [össz. deportált 11.764 család, 44.155 fő], a helyi m. becslések szerint 60–100.000 főt deportáltak. IV. 8: a m. és ném. nemzetiségű lelkészeknek megtiltották a hitokt-t. IV. 12: Nagymácsédról, Nagyfödémesről, Tergenyéről elindították a „lakosságcsere” első szerelvényeit Mo-ra. IV. 13: Szereden fogadták a Mo-ról áttelepült tótok első vonatát. IV. 14: Bpen kiadták az Új Otthon c. hetilapot, mely Honnan-hová települtek? rovatában közölte az áttelepítettek községenkénti névsorát (ennek 50.000 pld-os tejesztését VI. 17–VIII. 20: Csehszl-ban engedélyezték, Fábry Zoltán: A vádlott megszólal c. cikke közlése miatt betiltották). IV. 18: helyreállították a kishatárforgalmat. V. 24: Pozsonyligetfalu közelében megtalálták az 1945. VIII: kirabolt és lemészárolt 90 m. levente maradványait. Petheő Károly (1917–) szenci plnost Cseho-ba küldték a kitelepítettek lelki gondozására. Burián László, Havasy Gyula (1920–), Koller Gyula és Vida Tivadar levélpasztorációt szervezett. VI. 23: a Reszlovakizációs Biz. helybéli tót tanítókkal megkezdte a kérelmek ellenőrzését. Nyáron ellátási gondot okozott a megműveletlen föld nagysága, mivel a m-ok nem művelték az elkobzott földet. VII. 1: a Balkánról visszatelepülő tótokat a m. határ menti falvakba telepítették. VII. 9: elrendelték a Cseho-ból hazaszökött deportáltak visszatoloncolását. VII. végén lakáshiányra hivatkozva megkezdték a városok m. lakóinak kilakoltatását. IX. 3: bejelentették: a csehszl. állampolgárság visszanyerése nem jár együtt a vagyon visszaadásával. IX. 16: Pozsonyban távollétében kötél általi halálra ítélték Esterházy Jánost (X. 20: védője kegyelmi kérvényét elutasították). IX. 26: a Kárpátaljáról hazatelepült tótokat a kassai, királyhelmeci és tornaljai járások m-ok lakta falvaiban helyezték el. IX. 28: Mindszenty bíb. kiáltványában a világ közvéleménye elé tárta a ~t. X. 15: birtokba vették a pozsonyi hídfő 3 faluját, Oroszvárra megkezdték a tótok betelepítését, a ‘békeszerződést’ megszegve ezekre is kiterjesztették a m-ellenes rendeleteket. X. 28: a komm. ellenőrzésű bpi rádió ünnepi műsort sugárzott Csehszl. megalakítása alkalmából, ami ellen a Szlovákiai M. Antifasiszták Szöv-e tiltakozott. XI. 11: Prága kérte Moszkvától a lakosságcsere meggyorsítását és további 150.000 m. kitelepíthetősége érdekében ugyanennyi mo-i ném. No. szovjet zónájába való befogadását. XII. 2: elrendelték a m. állampolgárok vagyonának összeírását és lefoglalását. XII. 20: a nagy hidegre és karácsonyi ünnepekre tekintettel szüneteltették a „lakosságcserét”. XII. 22: a pozsonyi hídfő községei lakóinak a m-ellenes törv-ektől mentességet és csehszl. állampolgárságot ígértek. XI. 31: befejezte munkáját (a pol. ügyekben ítélkező) pozsonyi Szl. Nemz. Bíróság és 77 járási népbíróság: a 20.550 vádlott elleni 11.945 ítéletben 8055 főt elítéltek, 12.495 főt fölmentettek; a 65 halálos ítéletből (tucatnyi távollétében történt) 29-et hajtottak végre, az elítéltek közül 4812 (59,7%) m., 2295 (28,5%) tót, 848 (10,5%) ném., 100 (1,2%) egyéb nemzetiségű volt. A Bíró Lucián szerk. 1948. é. m. naptárt elkobozták, a Menedék c. földalatti lap a 2. számmal megszűnt. – A Reszlovakizációs Biz. 1948. I. 14-i zárójelentése szerint 1948. I. 1-ig 423.264 kérelemmel foglalkoztak, 282.594-et elfogadtak, 99.401-et elutasítottak, 41.269 függőben maradt. II. 3–6: a lakosságcsere-tárgyalásokon a m. fél fölfüggesztette a további „lakosságcserét”, mivel a csehszl. fél megszegte, hiszen pl. sem a személyi, sem a vagyoni kvótát nem tartotta be. II. 23–25: a M. Komm. Párt (MKP) és a Csehszl. Komm. Párt (CsKP) megegyezett: az országaik közötti vitás kérdéseket a pártok döntik el; a MKP a „lakosságcsere” folytatását s a csehszl. választásokig a m-ok ügyében hallgatását, a CsKP a m-ok változatlan helyzetét ígérte. II. 25: Csehszl-ban a CSKP államcsínnyel átvette a hatalmat. II. 27: a galántai járásban azonnali hatállyal betiltották a m. istentiszt-eket; ez ellen III. 18: A. Lazík nagyszombati ap. kormányzó hiába tiltakozott, a tilalmat a szomszédos járásokra is kiterjesztették. II. 28: Pozsonyban betiltották az ev., III. 8: a ref. m. nyelvű istentiszt-eket, a két egyh. közösen tiltakozott. III. 12: a m-ok és németek kivételével elismerték az 1938. XI. 2–1944. IX. 1: tett bírói és ügyvédi vizsgákat. III. 2: folytatták a XII. 20. óta szüneteltetett „lakosságcserét”, a III. 16–18-i tárgyalásokon a csehsz. fél a vagyoni kvóta betartását ill. a különbözet kiegyenlítését megígérte, de a (határon átzavart) menekülteket nem volt hajlandó a személyi kvótába beszámítani (IV. 12–16: ugyanerről tárgyaltak). III. 21–: földet csak csehszl. állampolgárságú szláv vásárolhatott, ha házastársa nem m. vagy ném. III. 23: munkatáborokat létesítettek a „népi demokratikus rendszer építését veszélyeztető személyeknek”. IV. 13: rendelettel visszaadták a m-ok és németek ideigl. csehszl. állampolgárságát, a végleges megszerzését 3–5 év próbaidőhöz kötve. IV. 16: a legalább 1 éve Cseho-ba deportáltak 6 hónapon belül kérhették a csehszl. állampolgárságot. IV. 18: a m. kormány a „lakosságcsere” fölfüggesztésével fenyegetőzve tiltakozott az újabb jogfosztás ellen, IV. 20: Rákosi (1904-ig Rosenfeld) Mátyás (1892–1971) MKP-főtitkár kérte a pártmegállapodás betartását. IV. 21: államosították Csehszl. valamennyi isk-ját, hogy a nevelés „család, nemzet, szlávság- és emberközpontú legyen” az okt. nyelve cseh ill. tót. IV. 27: a belső telepítés (deportálás) folytatását a szoc. iparosítással és a mezőgazd. szocializálásával indokolták. IV. 30: utasították a munkahivatalokat, hogy állampolgárságot ígérjenek azoknak a Cseho-ba deportáltaknak, akik ott véglegesen letelepednek (a németek kitelepítése miatt a Szudéta-vidék elnéptelenedett, hiányzott a munkáskéz); VI. 2-ig a még Cseho-ban élő 32.201 deportált m-ból 2209 kérte az állampolgárságot, ezekből 1531 jelezte cseho-i letelepedési szándékát. Az üzletekben és műhelyekben nem szlávul beszélgetők iparengedélyét visszavonták. V. 4: az állampolgárságot visszakérőknek vállalni kellett, hogy a Belügymin. által kijelölt helyen telepednek le. A V. 9-i új csehszl. alkotmány szerint a Csehszl. Közt. „két egyenjogú szláv nemzet”, a csehek és tótok nemzetállama, nemzetiségeket nem említettek. V. 18–28: és VI. 6–8: a m. kormány a paritás be nem tartása miatt fölfüggesztette a „lakosságcserét”. VI. 9: a CSKP KB ülésén bejelentették: mivel a m-okat nem sikerült a németekhez hasonlóan kitelepíteni, „külpolitikai okok miatt” némi jogokat (állampolgárságot, választójogot, isk-kat, egyes-eket) kell biztosítani, de önálló pártot, szakszervezetet, „különleges jogokat” nem. VI. 11: a települések hivatalos nevének megállapításakor 710 felvidéki m. (v. ném. hangzású) falunevet tótosítottak, így lett Bős = Gabčíkovo, Diószeg = Sládkovičovo, Feled = Jesenské, Ógyalla = Hurbanovo, Párkány = Štúrovo, Tornalja = Šafárikovo, stb. VI. 12: a paritás be nem tartása miatt a m. kormány ismét fölfüggesztette a „lakosságcserét” addig 75.264 felvidéki m-t telepítettek Mo-ra, 52.457 magát tótnak vallót Csehsz-ba (köztük tótul nem beszélő nyomorgókat). VI. 14: megkezdték a Cseho-ba deportált m-ok vagyonának elkobzását és átadását a tót bizalmiaknak; ekkor 2767 tót bizalmi család közül 1703 család 3884 ha földet s hozzá tartozó házat kapott. VI. 18: kitoloncolták a szentgyörgyi internálótáborból →Király József csicsói esp-t. A K. Gottwald (1896–1953) közt. elnökké választásakor, VI. 19: kihirdetett ’közkegyelem’ a m-okra és németekre nem vonatkozott [kiengedték a →ludákokat, A. Mach (1902–80) Hlinka-gárda főparancsnok belügymin-t]. VI. 23: elrendelték, hogy a megbízhatatlanokkal, állampolgárság nélküli m-okkal a lakásbérleti szerződés bármikor fölbontható, kivéve, ha már 1 éve Cseho-ban éltek. VII. 8: a CSKP KB, VII. 13: a SZLKP KB döntött a m. kérdésről: állampolgárságot adnak (kisebbségi, pártalapítási jogok nélkül), m. isk-kat nyitnak párhuzamos tót oszt-okkal, de a reszlovakizáltak gyerekei csak tót tannyelvű oszt-ba irathatók, a komm. pártba m-ok is fölvehetők. VII. 21: a munkakötelezettséget az eddigi 1 évről 2x1 évre meghosszabbították (ezzel a deportáltakat újabb évre Cseho-ban tartották). VII. 23–24: a CSKP és MDP Pozsonyban megegyezett: „az ellenséget kivéve” a m-ok visszakapják csehszl. állampolgárságukat, m. isk-kat nyitnak, a reszlovakizáltak gyerekei m. oszt-okba is beiratkozhatnak, m. napi- és havilapot indítanak, de az elkobzott vagyonért senkit nem kárpótolnak. VII. 28: Prágában Jó Barát c. a deportáltak számára hetilapot adtak ki. VII. 30: az SZLKP bejelentette: nem önálló m. isk-t, hanem a tót el. isk-kban m. tagozatot nyitnak. IX. 13: elrendelték a cseho-i deportálás elől Mo-ra menekült, de időközben hazatértek összegyűjtését, büntetésük letöltése után Mo-ra toloncolását. IX. 18: Esterházy Jánost a SZU kiadta Csehszl-nak. X. 12: azokban a tót el. isk-kban, ahol legalább 30 fő kérte, engedélyezték a párhuzamos m. oszt. indítását, de oda reszlovakizált nem irathatta be gyermekét. X. 16: azok a reszlovakizáltak, akiknek vagyonát a tót nemzetiségüket igazoló végzés előtt kobozták el, azt nem kaphatták vissza. X. 25: azok a m-ok, akik 1938. XI. 1. előtt csehszl. állampolgárok voltak, visszakaphatták azt, ha 90 napon belül hűséget esküdtek Csehszl-nak, kivéve az ‘ellenségeket’ és az áttelepítésre kijelölteket. XI. 4: az állampolgárok 50 ha-ig megtarthatták/visszakapták földjüket, ha azt addig nem adták másnak; minden kártérítési igényt kizártak. XI. 11: Andód, Csallóköznádasd, Csallóköztárnok, Csilizpatas, Csilizradvány, Dunakisfalud, Hetény, Jóka, Kamocsa és Lég falvakban 14 m. tannyelvű oszt-t nyitottak. XI. 12: elrendelték: saját vagyonába csak azt a deportált m-t lehet visszaengedni, akinek a vagyonát még nem adták oda tót bizalmiaknak, az elkobzott vagyonúakat a földreform céljaira fönntartott más birtokra kell elhelyezni. M. Bizottságot alakítottak a SZLKP KB tanácsadó szerveként, elnöke a tót Daniel Okáli (1903–87) belügyi megbízott, titkára Fábry István pártmunkás, tagjai Kugler János földműves, Lőrinc Gyula (Julius) (1910–80) festő, Major István (Stefan) (1887–1963), a Pravda Kiadó ig-ja, Rabaj Ferenc (Frantisek) (1896–1966) pártmunkás. XI. 21: D. Okáli utasítására a deportálásból „jogtalanul hazatérteket” visszatoloncolták Cseho-ba. A deportáltak 1949. I. 1–IV. 30: engedéllyel visszatérhettek a Felvidékre, de az engedély nélkülieket megbüntették, az elkobzott földeket a „kulákvagyonból” kellett kárpótolni. XI. 30: a Belügymin. listája szerint 1446 m. családfő mint „háborús bűnös” nem kaphatta vissza állampolgárságát. XII. 1: az új választójogi törv. a választójogot kizárólag az állampolgársághoz kötötte. XII. 3: saját házukba csak azok a m. deportáltak térhettek vissza, akik házába nem költöztek be tót bizalmiak, egyébként más ter-en kellett munkába állítani őket. XII. 14: Rákosi kifogásolta, hogy az állampolgárságból kizárták azokat, akiket az áttelepítésre kijelöltek, de át nem telepítettek, s a júliusi megállapodás számos pontját a csehszl-ok nem teljesítették. XII. 15: Pozsonyban megjelent az Új Szó hetilap, főszerk-je Lőrinc Gyula. XII. 20: ‘hivatalosan’ befejezték a „lakosságcserét”, bár még 1949 tavaszán is érkeztek áttelepítettek; a „lakosságcserében” csehszl. adatok szerint 89.660 m-t telepítettek Mo-ra, Mo-ról 71.787 fő települt át mint tót Csehszl-ba, a M. Áttelepítési Kormánybiztosság szerint 87.839 m. áttelepített érkezett, 71.215 tótnak jelentkezett távozott; pl. Szabolcs vm-ben össz. 4414 áttelepülő, kb. 15%-a (össz. 652 fő, ebből 342 nagykorú) m. anyanyelvűnek és nemzetiségűnek vallotta magát, ők a kifosztott, megszállt orsz. nyomorából menekültek. A kitelepítéssel-deportálással s a tótok betelepítésével megbontották a csallóközi, mátyusföldi, gömöri színmagyar tömböket. A Felvidéken 135.317 család 410.820 személye kérte reszlovakizációját (javai megtartását részben v. egészben csak ez biztosíthatta), közülük 326.679 főt elismertek, 84.141 főt elutasítottak. XII. 21: engedélyezték, hogy a csak m-ul beszélők is letehessék az állampolgársági hűségesküt. XII. 31: megszüntették a komm. puccs után létrehozott „népbíróságokat”, melyek 900 elítéltje között csak 120 (14,7 %) m. – 1949. I. 3: a Pozsonyi Rádióban Monoszlóy (1946?-ig Macki) Dezső (1923–) fel. szerk-vel, aki 1946: tótként települt át, elkezdték a napi 15 perces m. adást. I. 4: elkészítették azon 2031 m. családfő (5678 személy) jegyzékét, akiknek a 245/48. sz. törv. alapján nem adtak állampolgárságot. I. 7: megkezdték Cseho-ból a deportáltak visszaszállítását a Felvidékre (addig 19.530 deportált visszaszökött), IV. 15-ig 4602 család (19.184 fő) érkezett haza, de csak 2070 család térhetett vissza otthonába, 1186 családot rokonainál, 1346 családot kiutalt lakásokban helyeztek el. I. 12: a tótok az állampolgárság nélküli 5678 m. utólagos áttelepítését kérték, amit a m. kormány visszautasított. I. 20: az Új Szó terjesztését a „kimondottan szlovák járásokban” beszüntették. I. 28: a belső telepítés közölt adatai szerint 25 m-lakta járás 281 községébe 5011 tót család (23.027 fő) települt be, akik 44.822 ha földet és 1881 házat kaptak, a m. és ném. elkobzott vagyonból; a helybeli tótok (12.274 család, 47.376 fő) 26.785 ha földet és 706 házat az elkobzott m. vagyonból. (Az áttelepültek egy részét, pl. a békéscsabai tótokat a Szudéta-vidék üressé tett ném. házaiba telepítették.) II. 9–: bizonyos esetekben reszlovakizációs végzést adtak azoknak is, akiknek javait elkobozták. II. 15: az Új Szó feladatává tették: győzze meg a deportáltakat, fogadják el a számukra kiutalt földet, ne követeljék vissza a tótoknak szétosztott vagyonukat. II. 26: Bpen megjelent az Új Otthon utolsó száma. II. 28: a Mindszenty letartóztatásakor megtalált, ~t ismertető dokumentumok alapján elfogták a bíb. adatközlőit: Krausz Zoltánt és Varró Istvánt, akiket átadtak a csehszl. belügyieknek, akik összeszedték a gyanúsíthatókat. III. 5: Pozsonyban megalakították a Csehszl-i M. Dolgozók Kultúregyesületét (CSEMADOK), eln. Lőrincz Gyula, 1. aleln. Kugler János, 2. aleln. Egri (Eisler) Viktor (1898–1982), közp. titkár Fellegi István, h-e Wetzler Dóra, örökös díszeln. Fábry Zoltán (1897–1970). III. 19: a 97/1949. sz. kormányrendelettel meghatározták az elkobzott családi házak kiutalásának módját: igazolni kellett a csehszl. állampolgárságot, a szláv nemzetiséghez tartozást, az állami megbízhatóságot, s azt, hogy háztartásában nem él m. vagy ném. – A ~t ezután az osztályharc ködösítette a Szl. közt. megalakításáig; Mo-on is elhallgattatott téma volt a ~. 1992 u. „ismeretlenek” szervezte egyéni túlkapásokban, a Pozsonyligetfalura száműzött Petőfi-szobor rendszeres megrongálásában, büntetlen magyargyalázásokban, s mint Szerbiában v. Ro-ban, magyarverésekben (pl. Malina Hedvig) jelentkezett. 88

Valóság 1946. III. (Posoniensis [Peéry Rezső]: 7 sovány esztendő. A szlovákiai m-ok II. kisebbségi korszakának tanulságai 1938–1945) – Új Ember 1947. IX. 28. – Janics Kálmán: A hontalanság évei. München, 1979. – Balogh–Gergely 1993. I:267. – Kapu 1993:8/9. sz. (A csehszl–m. lakosságcsere moszkvai előjátéka. Az 1943. dec-i Beneš–Sztalin–Molotov megbeszélések dokumentumai. [Közread. és bev.] Gulyás László) – M. Szle 1994:9. sz. (Pál József: Hamvas Endre csanádi pp. és a felvidéki m-ok 1945–1948) – Lelkipásztor 1996:7. (Táborszky László: A m–szl[!]. lakosságcseréről) – Honismeret 1997:2. sz. (Angyal Béla: Gúta. 1945–1949) – Társad. Szle 1998:2. sz. (Vámos György: Élni akarás jeligére üzenik. Az Áttelepítési Kormánybiztosság rádióközleménye 1947 tavaszán) – Múltunk 1998:2. sz. (Csehszl–m. tárgyalások a lakosságcseréről 1945 dec-ében. [Az első prágai tárgyalások jegyzőkv-ei. Közread., bev. és jegyz.] Lázár György) – Limes 1999:73. (Kugler József: Menni v. maradni? A kitelepülésre jelentkezett mo-i szl-ok ter. megoszlása, társad. összetétele) – Vadkerty Katalin: A belső telepítések és a lakosságcsere. Pozsony, 1999. (Mercurius kv-ek) – Szabolcs-szatmár-beregi Levéltár évkv-e. 1999:85. (Bukovszky László: A nyíregyházi tirpákság áttelepülésére vonatkozó adatok a Sloboda c. lapban) – Valóság 2001:1. sz. (Balassa Zoltán: Csehszl., a törvénytelenség országa. A beneši dekrétumokról.) – Földesi 2002:160. – Heti Világgazd. 2002:10. sz. (Illényi Balázs: Pannon exodusok. M–szl. lakosságcsere-kálvária.) – Minor. res. 2002:173. (Vígh Károly: The fate of German and Hungarian minorities in Czechoslovakia after World War II.) – Popély 2006. – Benes-dekrétumok és a m. kérdés 1945–1948. Máriabesnyő-Gödöllő, 2007.